Pók Tamás

Kutató szőlészként kezdtem 1981-ben, majd egy kaliforniai "farmgyakorlat" vezetett a borászok világába, ahol 1991-től vetettem meg lábamat - valószínűleg véglegesen. Mi tetszett jobban ebben a világban? A szőlőtermesztésnél sokrétűbb teremtői munka, a gyorsabb beteljesülés lehetősége, a kimeríthetetlen megújulás ritka adottsága/dialektikája, a művészi szintű önkifejezés szabadsága, az értő fogyasztók csillogó tekintetei - nehéz mindent felsorolni, pláne fontossági rendbe állítani (talán nem is szükséges).

Kipróbáltam a "minőségi" borászkodás főbb technológiáit, kezdve a bátaapáti székhelyű, világszínvonalú technikával felszerelt Eurobor Kft. "acélpincéjétől", az egri Pók-Polónyi Pince korszerű ismereteket hagyományos ászkolással ötvöző, szerényebb kivitelezésű tufa-manufaktúráján át az amerikai (nemzetközi) borízlésnek meghajoló Monarchia Borászat folytonos útkereséséig, reduktív-oxidatív váltógazdálkodásáig. Mindez nem volt elég, persze a világ változott bennem és körülöttem is, a gazdasági kényszer (versenyképesség) is jelölte utamat, de alapvetően a kíváncsiság, az új felfedezésének vágya, hajtóereje végül visszazárta pályámat saját gyökereimhez, a folyamatok természetes helyességére hagyatkozó, szinte eszköztelen bormívességhez.

Ezúttal igazi társra leltem, akivel megosztom életemet is.

Szűcs Böbe

A borászattal kapcsolatos első meghatározó élményem az egyetemi évek alatt történt, mikor egy csapat lelkes fiatal borkultúra tanfolyamot szervezett a diákoknak, azzal a nemes céllal, hogy megismertessék a magyar borvidékeket és az ott alkotók munkáját. A borászokkal és boraikkal való személyes találkozás elvarázsolt, és egyben eltérített eredeti célomtól. Ökológusként végeztem Debrecenben, de a diploma átvétele utáni szeptembert már az egri Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet munkatársaként kezdhettem.

Az elmúlt évek során sokszor tört rám a gondolat: talán túl hamar feladtam a hajdani álmokat, a természettel való együttélést, a természet szolgálatát. Most úgy érzem, rátaláltam a két életforma közös pontjaira, és talán egy nap elmondhatom: megtaláltam életemben a harmóniát, mert tudat alatt mindig is ez volt az igazi cél... akárcsak egy palack borban.